Gyakran megesik, ha vásárolok egy zsákbamacskát, egy számítógépet vagy laptopot kipróbálás nélkül, mikor bekapcsolom kiderül, hogy le van kódolva. A következőkben egy példán keresztül ismertetek két egyszerű módszert a BIOS /CMOS jelszó eltávolítására.

A BIOS kód megkerülésének két viszonylag könnyű módja van. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek/írjak, az előző posztban említett 486-os laptopon bemutatom ezeket.

(A kék csibe nem képezi a megoldás részét...)

Már az előző bejegyzésben írtam, hogy jelszóval volt védve a gép, illetve a BIOS elem is le volt merülve. Ezt ki is írta induláskor. 

Majd mikor F1-et nyomva belépnék a BIOSba ezt kapom:

Ezt némi internetes kutakodás után könnyedén elintéztem egy American Megatrends mesterkóddal. Minden BIOS gyártónak vannak mesterkulcsai amivel bármely BIOS-t fel lehet "törni", megkerülni a jelszót. Ehhez tudni kell milyen BIOS van az adott gépben.

Mesterkódokat találsz itt: http://matrix.home.xs4all.nl/mpwlist.html

Nekem az "ami?sw" vált be. Ez egy türelemjáték. Mivel 3 próbálkozást enged indításonként, el lehet vele pepecselni egy darabig....

Azonban a rossz BIOS elem miatt nem volt hajlandó elindulni, nem ismerte fel a 10Gb-os HDD-t. (külön be kell állítani a 240Mb-nál nagyobb vincsesztert) Nem tehettem mást, BIOS elemet kellett cserélni....

Itt érünk el a második módszerhez ami működhet. Asztali gépeknél érdemes ezzel kezdeni, mivel ez jóval gyorsabb mint a mesterjelszavas vacakolás. A gépet áramtalanítva le kell venni a gépház borítását, majd az alaplapi elemet ki kell pattintani a foglalatából. 

 Gyakran előfordul, hogy zsugorfóliázva, egy vezetékpárral van bekötve az alaplapba: 

Az elemet általában fél, egy órára kell eltávolítani, sok gépbe beépítenek egy nagy kapacitású kondenzátort, amely elem csere alatt is tartja a BIOS beállításait. Ezért kell várni vele egy kicsit. 

Miután ez megvan, a gép alap beállításokkal fog indulni és nagyon boldog leszel hogy megoldottál egy problémát :)

Sajnos laptopokkal ennyire nem egyszerű a helyzet. Nem egy régi és új laptopot szedtem szét, de hagyományos BIOS elemmel csak elvétve találkoztam. Helyette kisebb lítium elemeket vagy két cellás NIMH / NICD telepeket találni közvetlen az alaplapra forrasztva. Mindemellett a szűkös hely miatt nehéz megközelíteni. 

Hát belekezdtem a BIOS elem vadászatba...

A billentyűzet kivehető, így azzal kezdtem a feltárást. Itt látható a BIOS chip középen, jobbra floppy meghajtó, balra vincseszter, fölötte billentyűzet és PCMCIA áramköre. Középen felül aranyszínben pompázik az a csöpp kis processzor hűtő, fölötte a házi tuning hűtéssel. Ennél mélyebbre kell menni...

Laptop tárulj! Már közel a cél, jobbra fent látható a tápegység/hangkártya, sok nagy furat szerelt fettel, kis toroidokkal, kondenzátorokkal, balra fent az előbb említett PCMCIA és billentyűzet vezérlő áramkör. De hol lehet az elem? 
Jobbra nincs hely, mert csak a vincseszter és a PCMCIA foglalatok vannak, Középen ott a processzor, a bios körül pedig nincs, Balra ott a floppy meghajtó és a táp. Az egyetlen hely ahol lehet az a táp alatt van.

Megvagy! Jó szűk helyen, miért is ne?!

Ez bizony halott....

Ilyen kis elemem nem volt, így az ilyenkor szokásos módszeremhez folyamodtam. Mivel ez a gép bár jó állapotú, de már így is buherált, elbír még némi "szakbarbárkodást". Csak hagyományos méretű lítium elemem volt itthon, 

Ezt két kábellel bekötöttem az eredeti elem helyére.

Majd szigetelőszalaggal rögzítettem a gép egy szellősebb részén.

 Első indításnál még nyűgös volt, de a következő indításkor a maradék hibaüzenet is eltűnt. Aztán el is indult volna csak sajnos a rajta lévő Win 95 sérült, hibát ír indításkor. Nem volt Win95 indítólemezem csak win 98. El nem indította de dos diagnosztikával belenézhettem.

Siker! Az elem probléma megoldva, a jelszóval sem kell többé törődni. Meglepően rendben van a kicsike, pedig azért vettem, hogy a leendő Raspberry Pi-m nek legyen egy doboza, de egy ilyen jól működő gépet nem teszek tönkre. 
Még nem tudom mi lesz a sorsa, de szét nem lesz szedve az biztos....